Érettségi után fogalmam sem volt, merre tovább. Ahogy a legtöbb tizenéves, én is azt hittem, hogy majd csak kiderül valahogy. Próbálkoztam ezt-azt, elindultam irányokba, amikről hamar kiderült, hogy nem nekem valók. Voltak zsákutcák, voltak feleslegesnek tűnő kerülők. Utólag persze már tudom, hogy ezek is kellettek ahhoz, hogy végül megtaláljam a helyem.
Aztán egy ponton elkezdtem másképp gondolkodni. Nem azt kérdeztem többé, hogy „mi a jó szakma”, hanem azt, hogy mi az, amit valóban szívesen csinálnék. A válasz lassan formálódott: olyan munkát szerettem volna, ahol emberekkel lehetek kapcsolatban és ahol a nap végén azt érezhetem, hogy tényleg segítettem valakinek.
Így bukkantam rá a gyógymasszőr képzésre. Először csak egy lehetőségnek tűnt a sok közül. De ahogy elkezdtem tanulni az anatómiát, a technikákat, ahogy először éreztem meg a kezemmel, hogyan reagál egy izom a megfelelő fogásra, egyre inkább tudtam, hogy itt a helyem. 2009-ben megszereztem a gyógymasszőr végzettséget és azóta sem bántam meg, hogy ezt az utat választottam.
Az első években viszont nem volt egyszerű. Sokáig csak mellékállásban tudtam masszírozni, a megélhetést másból kellett biztosítani. Voltak nehezebb időszakok is, de a szakma szeretete megmaradt és vártam a lehetőséget, hogy egyszer ez lehessen a főállásom.
2016-ban nagy döntést hoztam és a Balatonra költöztem. Nem volt egyszerű otthagyni a megszokott közeget, de éreztem, hogy változásra van szükségem. Ez a lépés változtatott meg mindent. Itt kezdtem el főállásban dolgozni masszőrként, itt építettem fel azt a rutint és tapasztalatot, ami ma meghatározza a munkámat.
A szállodai munka rengeteg lehetőséget adott. Több ezer vendéggel dolgoztam az évek alatt, mindenféle panasszal és igénnyel. Volt, aki egyszerűen relaxálni akart egy hosszú nap után, volt, aki hetek óta beállt derékkal érkezett és alig tudott felszállni a masszázságyra. Megtanultam, hogy nincs két egyforma test és nincs két egyforma masszázs. Mindenkihez másképp kell közelíteni, mindenkinél más működik.
Azóta már 10 éve dolgozom a Balaton-felvidéken. Ismerem a környéket, szeretem a nyugalmát, a tempóját. Ez lett az otthonom és itt szeretném folytatni azt, amit elkezdtem.
Azt vallom, hogy nem elég a tünetet kezelni. Ha valakinek fáj a háta, az ritkán csak a hátról szól. Lehet, hogy a vállöv feszül, a lapocka környéke letapadt, vagy a derék kompenzál valamit, amit máshol kellene megoldani. A test egy összefüggő rendszer és én ezt a rendszert próbálom megérteni minden egyes alkalommal.
Ezért kezdek mindig állapotfelméréssel. Nem azért, mert ez egy kötelező lépés, hanem mert tényleg kíváncsi vagyok. Kíváncsi vagyok arra, hogy te mit érzel, hol fáj, mióta fáj, mi váltja ki. És kíváncsi vagyok arra is, amit a kezem érez, amikor elkezdem a masszázst. A tested beszél, csak figyelni kell rá.
Azt szeretném, ha a vendég a masszázs közben le tudná tenni a hétköznapok terhét. Ha nem csak a teste, hanem a feje is megpihenhetne egy kicsit. Hiszem, hogy a test képes önmagát regenerálni, ha megkapja a megfelelő támogatást. Én nem csodát teszek. Azt csinálom, hogy megteremtem a feltételeket ahhoz, hogy a tested elindulhasson a könnyebbedés felé.
Lassú, határozott fogásokkal dolgozom. Nem kapkodok, nem sietek. Egy masszázs nem verseny, nem az a cél, hogy minél több területet minél rövidebb idő alatt letudjak. Inkább kevesebb terület, de alaposabban. Ahol érzem, hogy szükség van rá, ott időzök, ott dolgozom át a szöveteket, amíg nem engednek. Néha egy-egy pont több figyelmet igényel, és ezt a figyelmet meg is kapja.
Különösen a lapocka és a vállöv területére figyelek. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a legtöbb ember itt hordozza a feszültséget. Aki sokat ül, aki számítógép előtt dolgozik, aki stresszel, akinek nem ideális a testtartása, annál szinte biztosan itt lesznek a legkeményebb pontok. A nyak-vállöv környéke és a lapockák közötti terület az, ahol a mindennapok terhe lerakódik. Ezeket a területeket alaposan átdolgozom minden alkalommal, mert tudom, hogy itt érhető el a legnagyobb változás.
A mélyszöveti technikákat is alkalmazom, ahol szükséges. Ez azt jelenti, hogy nem csak a felszíni izmokat dolgozom át, hanem a mélyebben fekvő rétegeket is elérem. A letapadások és a régóta kialakult feszültségek gyakran a mélyebb szövetekben bújnak meg. Ezeket türelemmel és fokozatosan oldom, nem erőszakkal.
Az intenzitást mindig hozzád igazítom. Kérdezek, figyelek a visszajelzéseidre. Ha valami túl erős, tudsz jelezni és azonnal változtatok rajta. Ha pedig valahol több nyomást szeretnél, azt is jelezd bátran. A masszázs nem fáj. Az erősséget mindig úgy állítom be, hogy hatékony legyen, de közben végig kényelmes maradjon. Az a célom, hogy a végére könnyebbnek érezd magad, ne pedig, hogy összeszorított fogakkal kibírd az egészet.
